A titokzatos perui Nazca-vonalak valójában vízforrások helyszíneit jelölik? Először pilóták fedezték fel az 1930-as években azokat a különös gigantikus figurákat, amelyeket ma Nazca-vonalaknak hívunk. A tudósok azóta próbálják megfejteni az állatfigurákat ábrázoló gigantikus mértani alakzatok egykori rendeltetését.
A legújabb régészeti kutatások szerint vízforrások lelőhelyét jelölik a perui Nazca-vonalak néven ismert rajzolatok a Limától délre húzódó sivatagban. Először pilóták fedezték fel a ’30-as években azokat a különös figurákat, amelyeket ma Nazca-vonalaknak hívunk. A kolibrit, kondort, majmot és egy fát ábrázoló „rajzok” némelyike a környező dombokról is látható, ám teljességükben csak a levegőből tárulhatnak szemünk elé. A rejtély megoldására most Johny Isla archeológus vállalkozott, aki 5 éve fáradozik a Nazca-vonalak titkának megfejtésén.
Szerinte a 2000 éve készített gigantikus rajzok az életet és termékenységet jelentő vízzel hozhatók összefüggésbe.Mivel a rajzolatok egy olyan síkságon fekszenek, amelyet három folyó is átszel, ezért a rajzok jelzések lehetnek - a régészkutató szerint. Az egykor itt élt népek számára a Nazca-fennsík a termékenység szimbóluma lehetett, így a rajzokkal az egykori lakosok valószínűleg vízlelőhelyeket akartak jelezni, hiszen a folyók a nagy nyári hőségben teljesen kiapadtak, szinte eltűntek a föld színéről.
Szintén a vízzel való kapcsolatra utal, hogy egyes trapézformák keletre, illetve északkeletre, a folyók forrásvidékére mutatnak. Isla szerint feltételezése helytállóságának további bizonyítéka, hogy a trapezoidok sarkánál emelt kis halmok, sírok alatt olyan tengeri kagylók maradványait fedezték fel, amelyek évszázadok óta a termékenység és a víz jelképei az Andokban élő népek között.
A korábban úgy gondolták, hogy Nazca-vonalakat a Kr. e. 200 és Kr. u. 650 között létezett Nazca-civilizáció hozta létre, és a szomszédos Palpa-vonalak is ebben az időszakban készültek. Isla szerint azonban éppen fordítva történt, a nagyközönség előtt kevésbé ismert Palpa-vonalak az ősibbek, és a Nazca-civilizáció lakói nagy valószínűséggel e területről vették át a mintákat.
Újabb meglepetésként az 5 évnyi kutatómunka során Isla és kollégái olyan gigantikus rajzolatokat is találtak, amelyeknek a hosszúsága eléri a 15 kilométert is. Ezzel a felfedezéssel megdőltek azok a korábban hangoztatott állítások, amelyek szerint a Nazca-kultúrához tartozó emberek egymástól távol eső, elszigetelt völgyekben éltek és nem érintkeztek egymással. A kutatók szerint a rajzokat létrehozó népek társadalma összetett és igen erősen tagolt volt.