Miért és hogyan haltak ki valójában a dinoszauruszok? Egy amerikai geológus szerint nem a becsapódás keltette por okozta a dínók kihalását. Ma a tudósok többségének véleménye alapvetően megegyezik abban, hogy 65 millió évvel ezelőtt egy aszteroida csapódott a Földbe, amelynek eredménye egyrészt a mexikói Chicxulub-kráter, másrészt a dinoszauruszok tömeges kipusztulása lett a Krétakor és a Harmadkor határán.
Azonban éppen ez utóbbi, a tömeges kipusztulás ténye már nem teljesen elfogadott, néhány tudós szerint ugyanis nem egyértelműen kimutatható a kapcsolat a becsapódás következményei, és az élőlények kihalása között. Az általánosan elfogadott nézet szerint a becsapódás keltette por eltakarta a napot, és ezzel a fotoszintetizáló életformákat és a földi élet jó részét pusztulásra ítélte
Kevin Pope geológus is azok közé tartozik, aki nem teljesen látja igazoltnak a becsapódásról alkotott mai képünket - holott részt vett az elmélet kidolgozásában. Legújabb kutatásait az amerikai Geology folyóiratban közölte, amelyekben bemutatja, hogy néhány feltétele a fenti elméletnek hiányzik, ezért azok a számítások, amelyekkel a jövőben elképzelhető aszteroida-becsapódások várható hatását próbálják megbecsülni, szintén hibásak, mivel ezen az elméleten alapszanak.
Ez utóbbi kritikai elem az, amely nemrég igen aktuálissá vált, amikor egy nagyobb aszteroida haladt el közel a Földhöz január 7.-én és több újságcikk azzal foglalkozott, milyen méretű katasztrófát okozott volna, amennyiben becsapódott volna.
Pope úgy véli, hogy a kárbecslések - ha lehet így fogalmazni - az általánosan elfogadott, de hibás kalkulációkon alapszanak, amelyek szerint akár egy 1-2 Km-es átmérőjű aszteroida is globális klímaváltozást eredményezne, emellett elterjedtnek számít az a nézet is, hogy egy aszteroida-becsapódás okozta haláleset annyira valószínű, mint egy halálos repülőbaleset bekövetkezése.
Pope ezért új kalkulációkat végzett a becsapódások esetében várható, a légrétegekben szálló por hatását tekintve. Ezek alapján úgy véli, hogy a becsapódás okozta halál esélye sokkal kisebb, mint eddig vélték, sőt egy közepes méretű aszteroida becsapódása nem okozna katasztrofális, és főként globális méretű pusztítást. Természetesen az továbbra is igaz, hogy a helyi hatása gyakorlatilag minden, a régióban élő létformára halálos fenyegetést jelentene.
A becsapódáskor keletkező porfelhő elemzéséhez a kutatóknak arra van szüksége, hogy az apró porrészecskék mennyiségét közvetlenül képesek legyenek felmérni az olyan helyeken, amelyek egykori becsapódásokat dokumentálnak.Pope korábbi munkája során a közönséges porszemcsékkel végzett kutatásai során kidolgozott egy olyan modellt, amellyel a részecskék szétszóródását lehet szimulálni.
Ezt a munkáját összevetve ez újabb geológiai megfigyelésekkel, amelyből arra a következtetésre jutott, hogy a kb. 65 millió évvel ezelőtti becsapódás eredményeként kialakult porfelhőben csak nagyon kevés olyan méretű részecske volt, amelyek képesek lettek volna elég sokáig megbénítani a fotoszintézist a Földön. Éppen ezért szerinte a korábbi Krétakor Harmadkor határát jelző becsapódás, és a hozzá kapcsolódó kihalás elméletek nem helyesek.
Természetesen nem a kipusztulás tényével vitatkozik, hanem azzal, hogy mi okozta azt. Elképzelése szerint a becsapódott aszteroidából származó szulfát tartalmú gázok, és a nagy kiterjedésű tüzekből származó korom állíthatta le a fotoszintézist, és okozott világméretű lehűlést.
A mexikói kráter agyagrétegéről korábban úgy vélték, hogy az teljes egészében a becsapódáskor keletkezett porból rakódott le. A legutóbbi elemzések azonban ezt már kezdik kétségbe vonni, hiszen a korábbi elemzések még a felszíni atomrobbantások adatai alapján következtettek a becsapódás eredményeire, noha azok - becslések szerint - 100 milliószor kisebb energiájúak, mint a Chicxulub-krátert kialakító becsapódás.
Pope egyébként tagja volt annak a kutatócsoportnak, amely a kráter, 1981-es felfedezése utáni első elemzését végezte. Munkájuk eredményeként született meg az a tanulmány, amely a Krétakor és Harmadkor határát is jelző becsapódásról szólt, valamint a dinoszauruszok kipusztulásának okáról - a tanulmány Nature 1991-es évfolyamában jelent meg.