Az Iguazú-vízesés (portugálul Cataratas do Iguaçu, spanyolul Cataratas del Iguazú) a világ legnagyobb természetes vízesése, azonban eddig még senki nem vette a bátorságot, hogy a folyó felső szakaszáról vágjon neki az irdatlan zuhatagnak. A vízesések a világ legkülönlegesebb természeti csodái. Brazília és Argentína déli csücske rejti a világ legnagyobb vízesésrendszerét.
A csodálatos vízesés körül egyedülálló természeti világ alakult ki, mely a trópusi esőerdők hangulatát idézi, mégis leginkább a páraerdő név illik rá. A levegő ugyanis telítve van apró vízcseppekkel, így a helyszínen úgy érezhetjük magunkat, mintha valóságos nyári záporba keveredtünk volna. Az Iguazú-vízesés az Iguazú (Iguaçu) folyón található Argentína (80%) és Brazília határán, az Iguazú Nemzeti Park területén. Összesen 280 önálló vízesés látható az Iguacu Vízesésrendszeren belül.
Emboi, a kígyótestű isten hatalma idején élt egy kajagang indián lány valahol a brazil erdők mélyén. Naipi olyan szép volt, hogy amikor belenézett a víztükörbe, még a folyó is megállt. A fiatal lányt fel akarták áldozni Emboinak, de szerelme még idejében megszöktette. A feldühödött isten bosszúból egy mély szakadékot hasított, éppen a folyó medrének közepén, ahol a menekülő fiatalok a halálukat lelték. A lány sziklává, szerelme pedig pálmafává változott.
A legenda szerint így alakult ki a mesés szépségű oázis, az Iguacu. Buja növényzet, egzotikus állatok, paradicsomi hangulat, ameddig csak a szem ellát. Pedig Dél-Amerika szavannáiról van szó, ahol a trópusi növényzetnek semmi keresnivalója nem lenne. De ez a hely egy külön kis sziget a száraz éghajlaton. A vízesést körülbelül 200 millió éve a Parana és az Iguacu folyó alakította ki. Eddig még senki sem vette a bátorságot, hogy a folyó felső szakaszáról vágjon neki az irdatlan zuhatagnak. A vízesés legmélyebb 70 méteres katlana ugyanis - emberi számítások szerint -, senkinek sem kegyelmezne. Mélyén ugyanis, gyilkosabbnál gyilkosabb sziklaszirtek várnák áldozatukat.
Az epifitonok, páfrányok, és pálmák dzsungelében megbújó természeti ritkaság folyamatosan változik. Hol egy párafelhő, hol egy különleges madárcsapat töri meg a nyugalmat. A szakadék mentén körülbelül 3 km hosszan egy sétányt építettek ki a nemzeti park területén. Akármerre megy az ember, mindenütt más és más látvány tárul a szeme elé: újabb és újabb zuhatagok tűnnek elő. Összesen 280 önálló vízesés látható az Iguacu Vízesésrendszeren belül. Érdemes megnézni, de érdemes óvatosnak lenni. Az időjárás ugyanis percről percre változik. Előfordulhat, hogy száraz időben lépünk ki a szálloda ajtaján, és mire a vízeséshez érünk, már csurom vizesek vagyunk. Nem az eső esik, hanem a páratartalom magas.
A félelmetes vízmennyiség márciusban csak töredéke a folyó maximális hozamának. Az esős évszak idején ugyanis tízszeresére duzzad az Iguacu folyó. Kis víz idején körülbelül 1700-1800 m3-nyi víz zubog le a zuhatagon. Amikor esős időszak van, s a vízgyűjtő sokkal nagyobb területről gyűjti össze a vizet, akkor 20 ezer m3-nyi víz is lejöhet. Sőt 1992-ben a nagy áradások és esőzések idején 28 ezer m3 volt ez a mennyiség. Az Iguacu tehát igazi rekorder a vízesések között. Ez azt jelenti, hogy 2500 m szélesen zuhan alá a víz, meghaladva minden más földi vízesés méretét.
Az Iguacu környékét hiába védi három állam, Argentina, Brazília, és Paraguay közös nemzeti parkja, sajnos az ember itt is beleavatkozik a természet rendjébe. A koatikat például annyira hozzászoktatták a turisták a finom falatokhoz, hogy már kukázni sem restek. A folyó időnként harcot indít, hogy visszahódítsa a tőle elragadott területeket. Áradások után szinte újjászületik az emberi gondatlanságtól megtépázott természet. Érdemes tehát ellátogatni a Föld e különös szegletébe, hiszen az elemi erővel tomboló víztömeget látni, hallani, érezni kell.